A Nap Leányai
(Les Filles du Soleil)
Látok egy lobogót, piros-fehér-zöldet:
ezen zászló alatt védenek egy földet.
E zászló közepén aranyszín nap ragyog,
s akik ezt viselik, rájuk büszke vagyok.
E nép nem tűri, hogy más szabja meg sorsát,
bár nem adatott meg néki saját ország.
E népre most ismét, száz hosszú év múltán
rárontott egy újabb, pökhendi kis szultán.
Nem számítottak ily kegyetlen fátumra:
nem hálát kaptak, csak egy kést a hátukba.
Ennyire futotta attól az országtól,
mit vérükkel védtek meg gyilkos hordáktól.
Mit tesz most a világ? Segít majd és mozdul?
Avagy részvétlenül, némán félrefordul?
Szemlesütve ülnek, amíg mások ölnek,
s közben vérfolyamok öntöznek egy földet?
Ti, a nap lányai, vívjátok harcotok',
s mindegy, hogy könnyes vagy véres az arcotok.
Csak egy számít: szűnjön már végre az átok,
és legyen független, szép, szabad hazátok!
2019.10.18.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-07-08 07:14:06
Utolsó módosítás ideje: 2026-07-08 07:14:06
