Ad absurdum

                Ancsinak, Aminak, Róznak,
                meg azoknak, akiket kihagytam a felsorolásból

mintha ez volna éjjeli őrhelyem
fél három vagy már fél négy fele
állok a gyalogátkelőhelyen
zsibong az álnok térzene

a belváros egyre vizenyősebb
változik a környék halmaza
botladozva mint kit leküzd pár lőtt seb
vagy köldökzsinórját vonszolja haza

s eseményszámba megy minden úttest
és szemem kékje be- bevöröslik
de eljutok – most még nagyon úgy fest –
a Balzac utcától egész az Eötvösig

mert kitaposott ösvény a város betonja
és éberen tart mint egy hajléktalant
s szűkölő szukák vizeletnyoma
tájolja haza az ellustult kant






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Élet és Irodalom 49. évf. 9. szám,