Mentünk az úton...

Mentünk az úton, friss levegőn,
Láttunk fákat, szép legelőt
Néztük az eget, és egy temetőt
S azt mondtuk magunkban, ez a nyár.
És szerteszállt minden kismadár,
Mert ő madár, s ez a nyár.

Lopództunk ropogós, züld avaron, szélllel
Szállt velünk minden levéllel
Az elmúlás szava.
Kértünk, ne menjen még el,
Ne vegyüljön el az éggel
S azt mondtuk magunkban, ez az ősz.
És elrepült egy madár. Visszajössz?
Mert ő madár, s ez az ősz.

Siettünk az úton, a hóban,
Az égben, a tájban, mit tudom én merre,
S beleolvadtun k a fehér képbe.
Nem néztünk, nem láttunk, nem kértünk, éltünk
S azt mondtuk magunkban, ez a tél.
A fán a madár is elalél,
Mert ő madár, s ez a tél.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.