Világok õre



Ma találtam egy könyvet. Az elveszett könyvek között volt,
az utolsó szobában. De megtaláltam. Bőrkötésben, a lapszélek
aranyozva. Hatvanöt fejezet, több, mint amit reméltem.
Benne van minden, amit tudnom kell, minden, ami volt, és
még lesz valamikor. Egy nap minden egyes lapja.
Senkinél nem vagyok különb, semmiben. Lehetnék akár ama
harminchat egyike, akkor sem lenne szabad tudnom róla.
De másokról tudhatok bármit. Mit éreznek éppen, mire gondolnak.
De nem segíthetek rajtuk.
Persze, azelőtt más volt. Ültünk a kertben, angyalokról, és más
effélékről beszélgetve. Kenyér és bor az asztalon. Számoltuk,
hány nap van még hátra. Azután elfogytak a napok.
A mennyország elesett. A kenyér és a bor elfogyott. És ördögök
vannak mindenütt. Ördögök, ördögök, ördögök.

De nem fegyverrel, hanem a szellem erejével.
Később, miután a sárkányok visszamennek
az alagúton át, újból benépesül a világ.
És mintha semmi sem történt volna,
minden folyik tovább.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Élet és Irodalom, 2005.06.10