Száz és száz örömlángban kutattam arcod (Az Ágnes könyve ciklusból)

ím ötvenhatodik húsvéti feltámadásom is megértem
bár sokszor kellett a gyertyákat újra gyújtanom
ma este száz és száz örömlángban kutattam arcod
mely elmerülni látszott szinte visszavonhatatlanul
ma este ismét rám ragyogtál megperzseltél hirtelen
ma este te voltál a körmenet ékessége
minden lángban minden lányban téged kutattalak
minden csengetésben téged hallottalak
minden térdepléskor te sajogtál fájós lábaimban
a számba vett ostyában is a te tested éreztem
az Úr biztosan megbocsátja nekem mindezt
mert gyónásomkor és áldozásomkor is csak rád gondoltam
az Atya megérti hogy egyszülött fia mellett elsőszülött lányom is imádtam
mert minden örömlángban hiányod zokogott
bennem haladtak szívem felé csorogva
az elégett gyertyák könnyei
nem tudom lesz-e még új húsvét életemben
csak azt tudom hiányzol belőlem
hiányzol és mit ér a sok láng csengetés ima
és mit érnek verseim ha rajtam kívül nem olvassa senki
és így éjféltájt csak velük takarhatom be magam
talán szét is tépném azokat ha nem tudnám
nékem ma este te jelentetted a feltámadást...

                                                                         Verőce, 2003. április 19.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Ipoly Hírnök, 2003
Kötetben: Röpke Ívek (antológia) (Balassagyarmat, 2004)
Kiadó: Madách Imre Városi Könyvtár, Balassagyarmat