"Valami véget ér"

Miért törvény, hogy fáj, ha valami véget ér,
Hogy az ember könnyet ejt a semmiért,
És a jelen múlttá avanzsál át,
De a szívünkben meghagyja nyomát.

És a radír a ceruzaírást törli,
De a szívünk a legkisebb pillanatot is őrzi,
S habár erősnek mutatjuk magunk,
Belül mégis nagyon gyengék vagyunk.

Nem mindenki sírással oldja a feszültséget,
És nem könnyekkel fogja fel a véget,
Van, akit belülről marcangol a fájdalom,
Melyet nem irányíthat, csak felsőbb hatalom.

Talán ő jár a legrosszabbul,
Mert ő szenved a legvadabbul,
Csak ő nem a szemeivel mutatja ki,
Hanem magából művészettel adja ki.

És ez maradandó, örök fájdalom,
S bárki bármikor mindent átérez a dalon,
S ő nem csak pár embernek adja könnyeit,
Hanem a világnak tárja ki érzéseit.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.