HÉTPECSÉTES város levéltáraiban…

HÉTPECSÉTES város levéltáraiban
valamikor születésük előtt elhelyezik
a földi életükre vonatkozó szándéknyilatkozataikat
a szentek, jótevők, nevezetes szüzek,
tömeggyilkosok, terroristák, gonoszok
Hozzászokhattak hát a lakosok
az örökös jövéshez-menéshez,
a szívderítő és botrányos jelenetekhez:
       ...párosával, hármas-négyes csoportokban
       iramodgatnak a süldő angyalok,
       akiknek arcán
       az alkony ikerfénye kél,
       ha egy tétova tekintet mafla kis cicijüknek
       ütődik…
       …az anyák befogják gyerekeik szemét, fülét,
       ha a bokor alól kilógó patájú részeg csöves ördög
       utánuk vág egy
       fekete heges bíborvörös trágárságba
       bugyolált üres borosüveget
…Aztán még itt motoszkál fejemben
az a hasonlat, hogy:
„Nihillista, mint egy lyukas mogyoró”.
De beléje foglalva kit dolgozzak a versbe:
HÉTPECSÉTES város polgármesterét
a városi sírásót,
vagy a Falstaff nevű vízhordó csacsit?
„…Hagyjuk! Legalább a lehetséges léteket
kitöltő képzeletemet ne abajgassa
az örök recenzióírás miatt
hatalmában tartó babramunka!”






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Napút,