Virág Zoltán : Hitvallás

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2835 szerző 38305 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Csurgay Kristóf: Haiku
Kosztolányi Mária: széljegyzet a várpalotai katonai gyakorlótér eseménynaplójába
Vezsenyi Ildikó: Ez nem vicc
Konta Ildikó: a kicsi kert
Csapó Angéla: T. Cs. egy versére
Bara Anna: marasztaló - 2
Valyon László: Őszi szonáta
V. Szabó Mátyás: EGY MAGYAR REKVIEM (ELŐHANG) (2022)
Albert Zsolt: Csak a reggel van
Ötvös Németh Edit: lapok romjai
FRISS FÓRUMOK

Pálóczi Antal 4 órája
Kiss-Teleki Rita 5 órája
Vasi Ferenc Zoltán 21 órája
Karaffa Gyula 23 órája
DOKK_FAQ 23 órája
Farkas György 2 napja
Gyors & Gyilkos 3 napja
Emilia Al-saig 3 napja
Csurgay Kristóf 3 napja
Vezsenyi Ildikó 3 napja
Tóth Gabriella 3 napja
Varga Árpád 3 napja
Albert Zsolt 3 napja
Ötvös Németh Edit 3 napja
Szilágyi Erzsébet 5 napja
Tóth János Janus 6 napja
Bara Anna 7 napja
Bátai Tibor 8 napja
Gyurcsi - Zalán György 8 napja
V. Szabó Mátyás 10 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 3 órája
Az amazonok rejtett zugai 16 órája
Hordalék 19 órája
Bátai Tibor 23 órája
PIMP 1 napja
Sáfély 1 napja
Minimal Planet 2 napja
Baltazar 2 napja
az univerzum szélén 3 napja
Zúzmara 4 napja
A vádlottak padján 4 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. 4 napja
ELKÉPZELHETŐ 5 napja
nélküled 6 napja
Bak Rita naplója 7 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Virág Zoltán
Hitvallás

Három réztrombita hosszan harsog,
Hadba hív a Hadaknak Ura!
Űz a vágy, hívnak a harci hangok,
Való világból kirohantam…

Nagyszerű vitézek megannyi sora,
Díszfegyverben, páncélban állong,
De van Istennek Egy bandériuma,
Annak páncélja rozsdás, kopott.

Odahívnak engem is vitéznek,
Megtorpanva állok ott,
Mind a díszesek bús ködbe tűnnek,
Marad Én hadoszlopom.

Két nagy vitéz állék csak előttem,
Kik már régen ebben harcolnak,
Don Quijote, la Mancha vitéze,
Pongrácz gróffal felém fordulnak.

Megtorpanok, menni nehéz lábam,
Úgy húz a való világ vissza:
Szép lányok, majdan hitvesi ágyam,
Család, tanulás, pénz illata.

S fordul felém Isten hű szolgája,
Rozsdás páncélban, rossz kopjával,
Kicsorbult kardja kötve oldalára,
S hozzám szól bús monológjával:

Jer, óh Zoltán, lépj sorunkba!
Osztozz vélünk bús harcunkban!
Rozsdás e kopja, csorbultan a kard,
De míg van ember ki célunknak tart,
Addig életnek virága él,
Addig Istenünk sem ítél!
Szent ez a cél! Jöjj, ó jöjj!
Mi vagyunk, kik álmodunk,
Lehetetlen álmokat,
Mi vagyunk, kik harcolunk,
Győzhetetlen harcokat,
Mi viselünk örökké,
Viselhetetlen kínokat,
Mi rohanunk afelé,
Mi riasztja a bátrakat,
Mi javítjuk szorgosan,
A javíthatatlan rosszakat,
Mi szeretjük gondosan,
Az üldözött ártatlanokat,
Mi próbálkozunk örökké,
Még ha karunk izma fáradt is bár,
Hogy a karjaink elérjék,
A messzi csillagoknak világát…
Becses az Isteni küldetés,
Követni a csillagot!
Nem számít, hogy reménytelenség,
Általérni a távot.
Harcolni mind a jóért,
Kérdések és bármily megtorpanás nélkül,
Menetelni Világért,
Ha az út a poklon vezet is keresztül!
Tudva, ha ez ügyhöz igaz leszek,
Lelkem rózsásan pihen akkor,
Uram, nyugtató, forró kebleden!
S majd a Földön virul egy jobb kor,
Mert élt egy megvetett ember,
Borítva rút sebhelyekkel,
Ki küzdött merszének utolsó cseppjével,
Hogy elérje, az elérhetetlen csillagot!
Legyen, Zoltán, mind e szó, örök hitvallásod!

Zavartan nézek Don Quijote-ra,
Szemének fura csillogása.
Poros kérdés jött ajakamra:
Vallásod őrültség vívása?
S ijeszt magánynak szorítása…

Mikor az élet önmaga bolondnak tűnik,
Ki tudja, mi az őrültség?
Tán ki gyakorlatias, az tud őrült lenni.
Feladni az álmokat,
Lehet, ez is a bolondság.
Keresni gyöngysorokat
Szemét között: ostobaság!
Túlságosan józannak lenni,
Őrület talán ez is, de milyen?
A legnagyobb őrültség mégis,
Úgy nézni a Világra amilyen,
S nem úgy, amilyennek lennie kéne!
S társakra örökkön lel az a lélek,
Ki igaz ügyért vív dicső küzdelmet!

Szememnek tükréből tűnik zavar,
Felveszem kopjámat, pajzsomat, vértemet csendben,
S harcolni térek magam is hamar,
Elérni egy szép csillagot, magas fellegekben…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2023-03-30 08:53   Új fórumbejegyzés: Pálóczi Antal
2023-03-30 08:33       ÚJ bírálandokk-VERS: Kiss-Teleki Rita neked akartam írni
2023-03-30 08:30   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2023-03-29 23:15       ÚJ bírálandokk-VERS: Kosztolányi Mária egy szerelem története
2023-03-29 21:09   Napló: Az amazonok rejtett zugai
2023-03-29 17:59   Napló: Hordalék
2023-03-29 17:23       ÚJ bírálandokk-VERS: Konta Ildikó Médeia pánikbeteg
2023-03-29 16:01   Új fórumbejegyzés: Pálóczi Antal
2023-03-29 15:46   új fórumbejegyzés: Pálóczi Antal
2023-03-29 15:32   új fórumbejegyzés: Pálóczi Antal