Virág Zoltán : Hitvallás

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2837 szerző 38148 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szakács Eszter
  Ébredések
Új maradandokkok

Busznyák Imre: Láda február havában
Debreczeny György: mintha valakinek mondanám :
Tóth Gabriella: sóhaj
Egry Artúr: kilenc dal a gát utcából
Tóth János Janus: Tó-part-fény (reflexvers)
Bátai Tibor: Fülszöveg [E/2-ben]
Kiss-Teleki Rita: De jó is lehetne
Zsolt Szakállas: NEM BAJLÓDOM ÉN
Tóth János Janus: Maga ellen (reflexvers)
Bara Anna: ámítás
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 10 órája
Markovics Anita 1 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Busznyák Imre 2 napja
Bara Anna 2 napja
Tóth János Janus 3 napja
Fűri Mária 3 napja
Albert Zsolt 3 napja
Bátai Tibor 3 napja
Kiss-Teleki Rita 4 napja
Francesco de Orellana 6 napja
Kosztolányi Mária 6 napja
Dudás Sándor 6 napja
Egry Artúr 8 napja
Valyon László 11 napja
Ötvös Németh Edit 11 napja
Karaffa Gyula 13 napja
Gyors & Gyilkos 13 napja
Szilasi Katalin 15 napja
Konta Ildikó 17 napja
FRISS NAPLÓK

 Vezsenyi Ildikó Naplója 3 perce
Szuszogó szavak 7 órája
az utolsó alma 7 órája
az univerzum szélén 9 órája
Etzel Mark Bartfelder 9 órája
Baltazar 10 órája
Hetedíziglen 12 órája
hozzá lehet szólni 16 órája
Oswald Chesterfield Cobblepot 20 órája
mix 20 órája
Conquistadores 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
Paricska. Életmű 2 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Virág Zoltán
Hitvallás

Három réztrombita hosszan harsog,
Hadba hív a Hadaknak Ura!
Űz a vágy, hívnak a harci hangok,
Való világból kirohantam…

Nagyszerű vitézek megannyi sora,
Díszfegyverben, páncélban állong,
De van Istennek Egy bandériuma,
Annak páncélja rozsdás, kopott.

Odahívnak engem is vitéznek,
Megtorpanva állok ott,
Mind a díszesek bús ködbe tűnnek,
Marad Én hadoszlopom.

Két nagy vitéz állék csak előttem,
Kik már régen ebben harcolnak,
Don Quijote, la Mancha vitéze,
Pongrácz gróffal felém fordulnak.

Megtorpanok, menni nehéz lábam,
Úgy húz a való világ vissza:
Szép lányok, majdan hitvesi ágyam,
Család, tanulás, pénz illata.

S fordul felém Isten hű szolgája,
Rozsdás páncélban, rossz kopjával,
Kicsorbult kardja kötve oldalára,
S hozzám szól bús monológjával:

Jer, óh Zoltán, lépj sorunkba!
Osztozz vélünk bús harcunkban!
Rozsdás e kopja, csorbultan a kard,
De míg van ember ki célunknak tart,
Addig életnek virága él,
Addig Istenünk sem ítél!
Szent ez a cél! Jöjj, ó jöjj!
Mi vagyunk, kik álmodunk,
Lehetetlen álmokat,
Mi vagyunk, kik harcolunk,
Győzhetetlen harcokat,
Mi viselünk örökké,
Viselhetetlen kínokat,
Mi rohanunk afelé,
Mi riasztja a bátrakat,
Mi javítjuk szorgosan,
A javíthatatlan rosszakat,
Mi szeretjük gondosan,
Az üldözött ártatlanokat,
Mi próbálkozunk örökké,
Még ha karunk izma fáradt is bár,
Hogy a karjaink elérjék,
A messzi csillagoknak világát…
Becses az Isteni küldetés,
Követni a csillagot!
Nem számít, hogy reménytelenség,
Általérni a távot.
Harcolni mind a jóért,
Kérdések és bármily megtorpanás nélkül,
Menetelni Világért,
Ha az út a poklon vezet is keresztül!
Tudva, ha ez ügyhöz igaz leszek,
Lelkem rózsásan pihen akkor,
Uram, nyugtató, forró kebleden!
S majd a Földön virul egy jobb kor,
Mert élt egy megvetett ember,
Borítva rút sebhelyekkel,
Ki küzdött merszének utolsó cseppjével,
Hogy elérje, az elérhetetlen csillagot!
Legyen, Zoltán, mind e szó, örök hitvallásod!

Zavartan nézek Don Quijote-ra,
Szemének fura csillogása.
Poros kérdés jött ajakamra:
Vallásod őrültség vívása?
S ijeszt magánynak szorítása…

Mikor az élet önmaga bolondnak tűnik,
Ki tudja, mi az őrültség?
Tán ki gyakorlatias, az tud őrült lenni.
Feladni az álmokat,
Lehet, ez is a bolondság.
Keresni gyöngysorokat
Szemét között: ostobaság!
Túlságosan józannak lenni,
Őrület talán ez is, de milyen?
A legnagyobb őrültség mégis,
Úgy nézni a Világra amilyen,
S nem úgy, amilyennek lennie kéne!
S társakra örökkön lel az a lélek,
Ki igaz ügyért vív dicső küzdelmet!

Szememnek tükréből tűnik zavar,
Felveszem kopjámat, pajzsomat, vértemet csendben,
S harcolni térek magam is hamar,
Elérni egy szép csillagot, magas fellegekben…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2022-05-29 07:31   Napló: Vezsenyi Ildikó Naplója
2022-05-28 23:56   Napló: Szuszogó szavak
2022-05-28 23:44   Napló: az utolsó alma
2022-05-28 23:38   Napló: az utolsó alma
2022-05-28 21:47   Napló: az univerzum szélén
2022-05-28 21:41   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2022-05-28 21:32   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2022-05-28 21:23   NAGYÍTÓ /Pálóczi Antal:MŰKÖDIK/
2022-05-28 20:53   Napló: Baltazar
2022-05-28 18:45   Napló: Hetedíziglen