A vén sziszegve eljött...

                   ...a barnabőrű fák...

Húsos lombok mind elasznak
(sem harasztnak, sem melasznak
  [hahogy földlapdánk belappad])
- megint egyszer megjött az ősz, versmérték szerint.

Na nem.  Ilyen vidám éppenhogy
nem volt a dolog.
Megtöppedtek a megmaradt szőlőszemek,
kocsányukat feketére csípte a dér.
A hajnal sípoló lélegzetétől lúdbőröztek a tócsák.
A buszok hátsó ablakára
rakódott mocsok mögött naftalinszag s
a kelletlen kelésből az egymáshoz--préseltségbe át-
mentődött ingerlékenység utazott.
A reklámfeliratok & neonbetűk vénember módjára
folyatták a ködbe fény--nyálukat.
A dideregve bokázó novemberi füvek alján,
elvérezve a dér karmai közt,
bevégezte a lábnyom.
***Porka havak esedeztek.***
Aztán meg is maradt a színt--váltott elem, s a
mellékutcák alig--elkásásodott havára
keréknyomok festegetének barna csíkokat.
A kémia--szaktantermekben a depresszió
sárga hártyája vonta be
az Elemek periódusos rendszerét.
Dehát semmi sem tarthat örökké -
a szénszünetre eljött a nyár...

....................A filmszakadás a gépész esélye.
Bár kell hozzá bizonyos merészség,
szó se róla, máshol folytatni, mint a
legutolsó jelenettől.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A szénszünetre eljött a nyár (Budapest, 1999)
Kiadó: Balassi