FEKETE ÉDEN

szénfekete az én csinibabám
az én csinibabám szénnél feketébb
tizenhat éves sincs tán igazán —
nyolcvan évemhez zsenge nőcseléd
szénfekete de ott  oly síkos-szőrtelen
hogy oda becsúszik ujjad-kezed
belterjes gyorsringása oly hirtelen
hogy visszafognád de elélvezed
az én szénfekete csiniszeretőm
oly féktelen buja kondor fekete
ha rám-és beleül  világot-elfedőn
ölembe robban minden lökete
csupa tűzvágy csupa gerjedelem
ringó ringyóság ahogy nekemtolat
visszafognám de kibabrál velem
dől dől  belőlem mint a parancsolat:
vajon mit rejt törzsi méhének odva
ott a titokzat a néger bölcseség
a mindentudás bogyóvá zsugorodva:
vulvájában egy örökmécses ég
mert apait-anyait: mindent beleád
figuráz: nete így nete úgy — Te! Te! Te!
ricsajoz fuvoláz — TEJ-MÉZ GILEÁD! —
az Éden az Éden az ő művészete

    






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.