Zengrüber Nóra : Gyerekként


 
2841 szerző 39116 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szolcsányi Ákos
  Egy kapcsolat fele
Új maradandokkok

Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
Albert Zsolt: Világosság nyolc napig*
Albert Zsolt: A Nap feltámasztása
FRISS FÓRUMOK

Tóth Gabriella 2 perce
Gyurcsi - Zalán György 43 perce
Ötvös Németh Edit 49 perce
Szakállas Zsolt 53 perce
Duma György 1 órája
Tamási József 1 órája
Metz Olga Sára 1 órája
Serfőző Attila 1 órája
Bara Anna 1 órája
Ocsovai Ferenc 3 órája
DOKK_FAQ 3 órája
Misinszki Hanna 4 órája
Tímea Lantos 4 órája
Valyon László 5 órája
Pataki Lili 8 órája
Pálóczi Antal 9 órája
Vasi Ferenc Zoltán 12 órája
Bátai Tibor 15 órája
Busznyák Imre 18 órája
Kiss-Teleki Rita 1 napja
FRISS NAPLÓK

 különc 5 órája
Bátai Tibor 5 órája
Baltazar 5 órája
Gyurcsi 7 órája
Bara 8 órája
Dokk-verspályázat 9 órája
az univerzum szélén 12 órája
Hetedíziglen 17 órája
Metz-Művek 21 órája
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
Nyakas 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
Janus naplója 2 napja
mix 3 napja
Kicsi Ólomkatona 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Zengrüber Nóra
Gyerekként

Gyerekként benéztem minden kő alá…
A folyóparton rohanva kutattam- kerestem
játékosan a nagy kincseket,
melyeket kagylók héjában,
csigák vázában véltem felfedezni.

A megkövesült kicsinyke lényeket érdeklődve
vizsgálva nézegettem, akkor ez volt mindenem.

Gyűjtöttem a formás, mintás, változatos köveket,
mind azt, amit a nagy óriás,
a Duna koptatott, s karjában hordott időtlen idők óta,
és csak pajkosságból sodorta őket nekem kegyesen a partra.

Ezzel akkor játszótársammá esküdött,
s habjai halk morajával nyugtázta egy- egy apró kavics láttán az örömöm.

Régen, még ők is erős sziklaként álltak,
csak elfogyasztotta nagyságukat az idő örökké éhesen korgó gyomra.
Erejükből lett csermelyből pajtásom dübörgő nagy folyammá.

Én is felnőttem, a természet már nem suttog halk mesét,
s régi barátom is elfelejtett,
nem ad több ajándékot nekem.
Most, ahogy rég, az élet különös tárgyaként:
a sors embereket sodor mellém,
s ahhoz, hogy csodákat lássak…
Szemüveget kellet vennem!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-01 05:21   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2025-07-01 04:40   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-01 04:30   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-07-01 04:19   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-07-01 04:13   új fórumbejegyzés: Tamási József
2025-07-01 04:07   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-01 04:03   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-01 03:57   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2025-07-01 03:52   új fórumbejegyzés: Serfőző Attila
2025-07-01 03:43   új fórumbejegyzés: Bara Anna