(Nézem a semmit...)
Nézem a semmit. Meghaltam.
Villanypásztor a távolban.
Cuppog a józanész alattam.
Sár (szar?) cipőmre ragadtan
súlyossá teszi léptemet.
Megremegnie sem lehet
elmémnek: szerves hulladék;
bomlik, bár jajdul húrja még.
Megdöntve hát, de újra át-
fordulva, hallva új zaját
a régi világnak, képzelem:
egy apró kör csak a végtelen,
és közepén összeszakadtan
ücsörög mind, mit feladtam,
minden, mit végleg feledtem.
Sár (szar?) alattam, felettem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Reményrõl fantáziál (, 2006)
