(holt gyökerek közt...)

Pallai Mártának
Samu Géza emlékére


holt gyökerek közt halként a markába
rég belesiklott, ki fogja kezét.
az ő fülei már mint teknőszárnyak
vízre feküdtek - hall égi zenét.
tar koponyámba ki tűzdelhet tollat,
fenti csalitból már látnia kell.
élők közt úgy volt, mint anyagban holtat,
lányban ki csúfot még sosem ismert.
égi ligetbe, hol nyílik az ajtó,
én is elébe majd ha kiállok,
míg nézzük ketten, hogy szalad az apró,
összemosolygunk - régi barátok,
   szólani sem kell, hisz már itt is tudta,
   nem az égig - befelé nő minden fa.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Ha becsukom a szemem (, 2002)
Kiadó: Mezõ György