Ma vie
Rendezzük el, amit elrendezni kell.
Takarítsuk ki e ronda boltot.
A romlott részeket jegyeztessük fel,
lajstromozzunk követ, belet, májfoltot.
A kisebb-nagyobb tételből összeáll
mindig valami szokatlan rendszer -
lágyan, mint a lélek a testből ha elszáll.
Sejti ezt csak a révült gyermekember,
aki voltam, s ki itt nyugszik bennem
holtan és majdan új életre vár -
Miért kizárólagosnak lennem
- dolgunk végeztével a bazár bezár -,
ma sínylem amit a gyermek vétkezett,
a világra hogy előttem érkezett.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Szájbarágás (, 1988)
