Piszkozatok

Első piszkozat - Fogyó idő

Elfogy a nyár, borom is
Vérzik még az orrom is
Megfojt a félsz - oly mohó -
hogy már veled se jó

Elfog a vágy, tudattal
Boldog jóindulattal,
hogy lesz még tél, egy mentő tárgy:
hóban vetett ágy


Második piszkozat - A magány dialógusa

Köröznek fejemben éhes madarak
s böfögnek felém olcsó szavakat
hogy kéne hinni hogyan kell bírni
s köszönget velük egy senki


Harmadik piszkozat - MINDegy

Mindegy, hogy kivel unom magam
Mindnek egyforma szaga van
A nyár büdös és szúnyogok csípik szét karom
és elégedetlen alakban oszlik szét viharom,
hogy mi lesz már - talán? - elhal a fű
és gyeppel vetem be - a téglás - tetű
és féreg ne bújhasson bele
a mesterséges, holt színű teremtménybe.
Az igaziba.
A hibátlanba.


Negyedik piszkozat - Máskép(p)

Ma felkeltem és láttam magam,
ahogy az ágyban fekszem
sértődötten és összetörten
és fejcsóválva, ajkat biggyesztve
kosárba gyűjtöttem
kimondott szavakat,
pökhendi válaszokat,
s rászórtam arra, aki ma nem én lennék,
ha nem döfne közönnyel annyi botor emlék.
Részvét...


Ötödik piszkozat - Élő, halott

Ez a rothadásnak bűze
ma belémtörte fogát a pillanat
mert mint keserű csatában vesztes
pattant le fényes üvegburám
forró oldaláról a hullaszag
Nem hatott látvány
férges szánalom
ahogy a sín oldalán állva
kábán a sírba szállt végleg
minden bántalom


Hatodik piszkozat - (K)egy-elem

Olyannyira szűk amit látok
kebelezek száz világot
sem egyet ismerni nem lehet
mégis ezerrel ölre megy
a látnok duhajjal vérrel
hadakozik ellenséggel
minddel - Mind el! - de nincs vége sosem
totem a lelke
egy szelencébe mélyen rejtve
viselem


Hetedik piszkozat - Lázam az ágyban

Ott fekszel
csöndben
mélyen
az ágyon melyet magad vetettél nekem
s most egyedül nyomod az én betegségemmel
Türelem!
Sok türelem kell és szerelem
mert nem lelsz velem útra a kollektív álomba�
közösre -><- közönyösre
ott csöndben
fekszel mélyen


Nyolcadik piszkozat - ...valami más, mint a halál, de nem itt, tudod

Rákos a lelkem és érzéketlen
azt gondoltam
De már tudom az nem az
Eltájoltam
tudatosan kínba fojtva
mi nem hordozható
ép testben két lélekben
mert könnyebb a fájdalmas szó
mint a beteg igazság

hogy boldog a beteg
és hullnak a fák
és zöldül a köd
és sorvad a táj

Nyelek és érzem vérem még egyetlen görcsben felbugyog
Aztán már fehér lámpák fehér ágyon kötények közt szaladok
Egy fehér asztal fehér hanggal fehér ember hívogat
Hogy fehér ronggyal hűs vigasszal megmossa az arcomat
De bágyadt mosoly csukott szemek rémült sikoly nem riaszt
Mert tudta ő bevégeztetett Fehér fényben nyújt vigaszt...


Kilencedik piszkozat - Az Ikon-lárma
                               Az Ikon álma

Heges női arcok lármájára ébredek
Sebzett, vádló tekintetek
Te törtél össze minket!
Te szabtad belénk a hegeket!
Ó, ti hazug kísértetek
Ne tépjetek! menjetek!
Térdelj belém, szörnyeteg
Húzzátok le bőrömet
Rengeteg kar, habzó fergeteg
Süket fény és lidérces
izzadt menedék. menjetek!
elég!
elég


Tizedik piszkozat - Ok-talan

Nincsmit!
Nincs mit mondani
Írni
gondolni
énekelni
elszavalni
Nincs hit
Istenben bízni
szerelemre várni
Láztól fűtve fázni
Nincs kit
elfogadni
vágyni
megérteni
bármi lehetne
egy tincs
ujjamra tekerve
de jön egy szellő
Távolba révedve látni
hogy oda


Tizenegyedik - Néhány szó a te(s)temről

kapar
korog
görcsben
tűzben
ég
él?
görnyed
Elrabolom egy könnyed
és az álom dalol
Mosoly ül arcomra majd
felriadok valahol


Tizenkettedik - (val)amit

A legkülönbfajtább emlékezet
rajzol ilyen neveket.
Elől-hátul. Nem megbámul,
csak nézi, amit nem lehet.


Tizenharmadik - Öregíti mámor, fázó mosoly

Mosoly - lerombolt -
némábban tombolt,
-mint sírból az élő,
ki törne már elő-
-mint megriadt állat,
kire fenevad támad,
ha eljön az ínség
és múló idő

Tűnődőn ásít
megrekedt reggel,
s új napkelettel
egy világot megállít
Visszatér a mosoly,
de megdermed valahol,
nyel még parányit
majd magába karol






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.