A NEDVEK FELTÁMADÁSA

A NEDVEK FELTÁMADÁSA

Hajnal felé a hűvös kőüregben
már gyöngyözött a nedv; akár a csíra,
a test megtelt nyirokkal; a lepel nem
tágult tovább, előbb meghasadt, mint a

szentély kárpitja, majd fesleni kezdett –
foszlott a textil, s nemsoká az ember.
A vaksötét levegő szinte pezsgett:
most a szárnyas nép perce érkezett el,

aztán a drága lé, a jó belek
szétcsorgó zsírja, mint a titkosírás
szalagja, szerteszét tekeredett,

míg megéledt a kőben minden nyílás.
Itta őt szárnyas-szárnyatlan bogár.
És nem vett rajta erőt a halál.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Ragtime a Vérnõszõ Barommal (Budapest, 2002)
Kiadó: Orpheusz