BÕLCSÕDAL

elaludni már én csak úgy tudok éjjelente
sziklaszakadék fölött halálveszedelemben
ha érzem hogy a tönkrezúzó tente-tente
miszlikre fröccsentő harsány-feneketlen

de mi ez? sárvulkán? lávató a fenéken?
nem látni tisztán a nagy alázúdulásban
különben is ez-vagy-az: oly mindegy nékem
fő hogy a vad-függőlegest zuhanjam-lássam

sziklakőnek szirtfalnak itt-ott odaverődni
hiszen ha volna szárnyam hogy kikerüljem
süvítek! s majdszinte hallom már e földi
porhüvely csattanása mekkorát dörren

a golyószóró golyószór lángszóró lángszór
RATATATA!  rajta vagyok a célkereszten
zuhanórepülésben lőnek valahányszor
a pásztázást a fülem mellett eleresztem

mire a döngő fenéken magam ott verem le
freskóvá kenődve: megleltem hét-halálom
megnyugszom s bubujja máris jön szememre
a csucsujja nyálcsurrantó édes álom






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holmi, 2002/9