Úton, avagy egy leendõ infánsnõre

                                   Lucának

Nem tudja még, mi fán terem
az utca, ház, a föld s az ég.
Ha hogylétéről kérdezem,
hiába, azt sem érti még.

Hogy róla szól az életem,
azt már letojja persze rég.
És egyszerűen képtelen
átadni másnak a helyét.

Hát ő az én örökösöm,
s bár elsiklik e tény felett,
míg bumlizunk az ötösön,

ím, készült róla egy szonett.
S még azt se mondja: "Köszönöm",
hisz ő csupán csak meg se lett!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.