Sügér
Előbukkan, lemerül. Féldrágakő
szeme mindegyre ugyanazt pásztázza,
ugyanabban a szögben, bágyadt fényben.
Csigák, kagylóhéj, plankton-balett, alga.
Magánya várbörtön, magánya édes,
üvegfalak cellájába száműzött
tenger a kávézó halk homályában.
Mint egy őskori lény, időtlen lebeg,
mélybíbor uszonya reszket, esténként
könyvekkel kezemben meglátogatom.
Bámuljuk egymást, szám csukódik, nyílik.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: ÉS, 1999/33