Szélhordár

Higgye el, hogy naponta
eszem,
és már helyem
is van, ahol aludni meg élni,
este TV-t nézni
tudok,
mert igaz, hogy koldulok,
de nem büdös a ruhám,
maga se érzi, csupán
képzeli a szagot,
a kapott pénzmagot
sem iszom el, lássa,
félreteszem másra,
és, ha vannak napok,
hogy dolgozhatok,
hazafelé menet,
megállok a téren,
ahol az indiánok, kérem
higgye el!, nekem zenélnek.
és a szélnek
tartom a hátam,
az meg nagy bátran
megül a vállamon,
és én átadom
egy zenésznek a pénzem,
- persze nem mind, csak részben -,
mert nekem futja!
egy egész kis utca
nyílik akkor nekem
de kell is, mert a szemem
olyankor homályos.
nem én kaptam, végre
én adtam ebédre!

aztán a széllel a hátamon.
a holnapot fájlalom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.