A folyó
...
Hordalékát hordja az életfolyó.
Partján gyermekként kavicsot keresek,
beléjük zárva az Egy bizonyosság:
csak ami elmúlt, az van. Nincs, ami lehet.
Holt gally hever s a mélyútra mutat...
Rémmese, stáció, diadalmenet?
Hol így, hol úgy vall a fények játéka.
Hallgatom a hazajáró, fecsegő lelkeket.
Ujjaim közül kiperegnek lassan
a boldoggá valósult homokszemek,
s jeges víz koptatja higgadt simára
a súlytalanságba vágyó súlyos köveket.
Utazom ezen a szeszélyes folyón,
s mert valahonnan valahová megyek,
múlt tüze a jövőt el ne eméssze,
fogtam szorosan és engedtem el kezet.
A folyó csak folyik, apad és árad,
emitt átlátszó tiszta, ott zavaros,
fenntart, vagy bánatörvény húz magába,
tajtékot űz, és ledér csipkéktől fodros.
Csobog, súg, üvölt, vagy zúg az üzenet:
Feszülj, evezz és adj esélyt a sorsnak
Kételkedj, de a lelked igaz legyen,
álmodj nagyot, s őrizd meg a mosolyokat.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.