Mindennap eldobunk valamit mielőtt miénk lehetne
hogy kialakult véleményét napilapokból olvashassa bárki
különös jószág a szív csúcsára leltári szám akasztva
számítógépfegyver szaggat papírrácsokká vágyakat
Amíg pénzért sípol a vér s halált köhög a levegő
nem jut idő eltűnődni kamaszkori eltűnődéseinken
unott szemünk nem láttatja fáklyafény
s két frázis között a népgyűlésen
elbóbiskolhat a szónok is
