Kakukk

                       Borgónak

Valahol a messzi őserdőben
lakott a Földön egy kicsi nép.
Lehet, hogy ez rossz volt nekik, lehet, hogy jó,
de nem ismerték az életünket
és őket sem ismerte a civilizáció.
Éltek a világ tüdejében,
körülöttük a Huszadik Század füstfelhői,
s egy szép napon megérkeztek hozzájuk is
a civilizáció hittérítői.
Jöttek, és hoztak nekik csodákat,
amiket addig sohasem láttak.
Hozták a jövőt, kísérleteztek,
kunyhójukba egy televíziót tettek,
bekapcsolták nekik, és lassan a kicsi törzs tagjai
nem akartak semmi mást látni és hallani,
csak azt a kakukkot, amit a képernyőn hallottak-láttak.
Egyetlen szavát sem értették annak a madárnak,
de mikor a hittérítők kikapcsolták a készüléket,
az élmény helyébe - először életükben - hiányérzet lépett...
Percek múlva vezetőjük törte meg a csendet,
amikor, mint a képen látott madár, kakukkolni kezdett.
A kicsi népe néhány percig hallgatta csak őt,
majd egyikük utánozni kezdte a vezetőt.
Mikor már az egész törzs,
minden férfi és nő, fiatal és öreg hangosan kakukkolt,
a hittérítők elégedetten tértek haza:
küldetésük sikeres volt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Fán függ a világ (Budapest, 2006)
Kiadó: Hungarovox Kiadó