CSIGÁK A TRIÁSZBÓL
Egy archeológus teknőjében,
a tisztító vegyszeres lében:
ott találok rád,
mikor melléd ejtenek.
Hát itt vagy ? mondod -, drágám,
szép csigahercegem.
És a kutató boldogan nevet:
A triászból valók,
fantasztikus lelet.
Belőlük lettek
a bonyolult rendszerek,
az állatok, s nem kevésbé
az emberek.
Aztán helyet szorít nekünk
a múzeumi tárlókban:
Én szemben veled
és te szemben velem.
Nézlek, nézel és kérdezel:
Szép csigahercegem,
nem vagy te túl öreg?
Ugyan ? felelem -,
aki először lát,
azt se tudja,
júra-e vagy triász.
Mit számítanak
a milliónyi évek,
ha testkövemmel végre
hozzád érek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
