Séta Hölderlinnel

Nagyon jó lenne úgy gondolkodni, írni,
mint te, romantikus lelkű barátom,
Friedrich. Tudod, egyszer haragudni
láttam az ég Urát, mondod titokzatos
arccal, belémkarolsz, nem azért, hogy
cselekedjem, hogy okuljak. Jóságosak
az istenek, de nincsen gyűlöletesebb,
mígcsak uralkodnak a hamisságnál nekik,
s kihalt az emberség immár az emberekből.
Milyen gondtalanok a halottak, kik
alámenekülnek éj-ragyogásba, gondolom,
azúr folyosón csoszognak, selyem
papucsban, csöndes derűben és szavalnak
Aphroditéról, Dionüzoszról, Héráról s
hexaméterben úszik a lelkül égi folyamban.
Ó, csak a piacit kedveli a tömeg, mondod,
csak az erőszakosat tiszteli a szolganép,
míg az isteniben nem hisz csak az, aki
isteni,
de ne maradj sokáig, tudod, nagybeteg
minden angyal.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Zadarnál a tenger (Budapest, 1997)
Kiadó: Orpheusz