(nincs isten)
Nincs Isten.
Nincs virág.
Nincs pohár.
Nincsen só,
nincs tenger.
Nincs árnyék,
nincs ember.
Hajlik a nád,
nincs-derekán roppan a
nincs-szél
zuzmara halkan köhincsél...
ősmassza
pattog a
fémgolyó
ide-oda
pattog a
héján
az élet
feléled
fényed
te nincs-világ
világba hajlik
a nincs.
Lassan
tornyosul
felhorkan
csak lassan
barna iszapdomb
dől jobbra
dől balra
hallgasd
hallgasd
hogy mordul
a nincs.
a gombok összeérnek
távoli gombok
kabátra varrott
lelkük hallgatag
Nincs-égig tornyosul
a sáralak.
-Majd én kitanítalak-
vörösbe gyúl a nincs-meleg
puhára lel, ha nincs-homok
testére lustán elterül.
Káprázat-táncba hívja őt
Ej, te nyakláncodon szem-kövek,
szemedül vágtad testedet,
Sárba dobtad, úgy csúszik
nyomorog
vakon a testtől
ébren a lázban
bűnbakok.
Elhagyott
kivájt szemek
nyálad rajtuk csorgatod, és élvezed
vakon játszott könyörük
te vak
nincs-alak.
Gyöngyfüzérünk megremeg
ám szét nem hullhat a nincs-egy.
nincs világ
nincs alak
nincs
nincs
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
