Karácsony éjjelén

Egy este megjelent.
Kis árva várta őt.
Családja bent pihent.

-Gonosz, te! Nagyra nőtt!-
Üvöltve támadott
az ifjú, nem köszönt.

A vendég suttogott.
-Nicsak te félsz? Hahó!
Te! Mondjad! Fáj a gond?

Na less ki, hull a hó!
-Sziszegte csendesen-
Fehéren egy bitó!

A fény a késeden
eljátssza könnyedén,
ha hallod, véresen

mit is zenélt e kéz.
Fiú, te sírhatod
családod életét.-

A beste vinnyogott,
elbőgte rendesen,
mit úgyis már tudott

vendége. -Csönd legyen!
Nem érted, ifjú dög,
halotthoz érkezem,

itten ne lődörögj!-
Csak állt a gyermek ott,
figyelve, hogy a szörny

kaszája dolgozott,
sikítva ,nem pihent.
Kaszálva vijjogott.

Az ajtón már kiment.
A gyilkos ottmaradt.
Magában, védtelen.

-Te, túl sok már a vér,
inte a rém: jő csak.
- csont keze markolta. -

Karácsony, csendes éj.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.