Rapai Ágnes : Egy mozdulat hármasoltára


 
2841 szerző 39144 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
FRISS FÓRUMOK

Kosztolányi Mária 1 órája
Mórotz Krisztina 3 órája
Szakállas Zsolt 4 órája
Tóth Gabriella 4 órája
Ötvös Németh Edit 5 órája
Tamási József 5 órája
Serfőző Attila 6 órája
Tímea Lantos 6 órája
Kiss-Teleki Rita 6 órája
Gyurcsi - Zalán György 7 órája
Bara Anna 8 órája
Vadas Tibor 11 órája
Vasi Ferenc Zoltán 12 órája
Bátai Tibor 13 órája
Szilasi Katalin 13 órája
Nagyító 22 órája
Ocsovai Ferenc 23 órája
Duma György 1 napja
Albert Zsolt 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 26 perce
Dokk-verspályázat 5 órája
Conquistadores 6 órája
nélküled 11 órája
Baltazar 13 órája
Gyurcsi 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
útinapló 2 napja
az univerzum szélén 2 napja
Sin 2 napja
Hetedíziglen 2 napja
Minimal Planet 3 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 3 napja
Metz-Művek 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Rapai Ágnes
Egy mozdulat hármasoltára




I

a forma drámája volt hiszen mintha
álomban vagy őrületben egy pillanat
alatt gyermekké változtatott védte-
lenséged a kézirat fölé hajoltál
képzeletem üvegbúrája mögött a tiéd
vagyok mondtam s arcodra forrasz-
tottam ajkamat igen itt most rögtön
a blúzomat a nyakamba felhúztam nézd
milyen szép a testem akkor rám néztél
hidegen milyen nevetséges vagyok gon-
doltam érzéketlenül csak azt nem tisz-
tázta pillantásod vajon veled vagy ma-
gammal kegyetlenkedem de nem is akartam
felkutatni a jóság tájait álltam mintha te-
kinteted szűk zárójelében csupasz felki-
áltójel nő és gyermek forma és ember
örök konfliktusának kellős közepén egye-
dül megbabonázva ezzel a megfejthetetlen
nézéssel ezzel a titokkal átláthatatlan
melódiák és ritmusok fülrepesztő csendjé-
ben ahol már oly mindegy fölmagasztosít
vagy a megszégyenülés szakadékába taszít
a következő pillanat gonosz vagy szomorú
patetikus vagy alpári esdeklő vagy szemre-
hányó tekintettel válaszolok neked a témák
a crescendók a decrescendók a pauzák
a szólók hogyan sodorják tovább szim-
fóniánkat melyet akaratod ellenére is meg-
alkotunk mi ketten mert az ember annak függ-
vénye ami az emberek között jön létre és
nincs számára más istenség mint amely az em-
berből születik bennem benned íme megszület-
tél bennem benned íme megszülettem

II

most kéne félbeszakítani az előadást
mondjuk felismerhetetlenné aszalódni
és eltűnni tekintetedből összeroppan-
ni védtelenséged súlya alatt mielőtt
kimondod ahogy elnézem kegyedet nem
hagy nyugodni a gondolat hogy valamire
használjam például hogy pórázra fogjam
és megfuttassam vagy megszúrjam egy
gombostűvel vagy kifigurázzam egyszerű-
en idegesít érti olyan kegyed mint a
vörös posztó provokál hah ahogy hallgat
csodálatosan fest akár egy büszke király-
nő valahogy olyan durcás olyan besavanyodott
ah ez a büszkeség és ez a savanyúság én
megőrülök mindenkinek van valakije akitől
delírium tremensbe esik s maga jutott nekem
maga az enyém lesz a blúzomat a nyakamba fel-
húztam s eszembe jutott milyen körültekintően
választottam ki ezt a fehér melltartót mert
a fekete csipke túl közönséges lesz a tűzpiros
megijeszt a halványkék hazug gondoltam s most
itt állok Yvonne burgundi hercegnő Madonna fehér-
neműjében tekinteted markában az első felvonás
kellős közepén Júlia megromlott mosolyával

III

mennyi fényképem sorakozik katonás
rendben vízszintesen meg függőlegesen
a blúzomat a nyakamba felhúzva
állok kopog kopog a fullasztó
melegben lakkcipő bőrcipő bakancs
villogó padlón mennyi tekintet
térdepel előttem mennyi szomjas csönd
zarándokol Marilyn kútjához fegyelme-
zetten sárga kék zöld bordó fekete
fehér kék hátterem langyos ágyam
a blúzomat a nyakamba felhúzva
állok a lámpák a falak a vakító
ablakkeretek mind egy irányba néznek
felém mozdulatlanságom isteni
idiotizmusára bábszerű ürességemre
melyet drámai pátosszal töltött csaknem
öngyilkos mozdulat idézett elő
hát fogalmad sem lehet mennyi
erőfeszítést emésztett fel e badarság
drámai felépítése így odalökni magam
a tömérdek idegennek mert olyan idegen
vagy nekem mint Marilinnek tízezer tekintet
áhitat utálat közöny utolérhet fogdoshat
eldobhat miközben azzal védekezem hogy
múzeumi tárgyhoz nem nyúlhat senki






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Élet és irodalom, 1996
Kötetben: Zadarnál a tenger (Budapest, 1997)
Kiadó: Orpheusz


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-06 23:11   Napló: Bátai Tibor
2025-07-06 22:36   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2025-07-06 20:43   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2025-07-06 20:13   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-06 20:11   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-06 20:02   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-06 20:01   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-06 18:51   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-07-06 18:51   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2025-07-06 18:50   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt