Rapai Ágnes : Egy mozdulat hármasoltára


 
2841 szerző 39147 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Toroczkay András
  Hexametej
Új maradandokkok

Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
FRISS FÓRUMOK

Bara Anna 1 perce
Tóth János Janus 23 perce
Ötvös Németh Edit 59 perce
Szilasi Katalin 8 órája
Kosztolányi Mária 9 órája
Bátai Tibor 10 órája
Tímea Lantos 13 órája
Ocsovai Ferenc 14 órája
Nagyító 17 órája
Serfőző Attila 20 órája
DOKK_FAQ 23 órája
Tamási József 1 napja
Mórotz Krisztina 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Kiss-Teleki Rita 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Vadas Tibor 1 napja
Vasi Ferenc Zoltán 1 napja
Duma György 2 napja
FRISS NAPLÓK

 az univerzum szélén 9 perce
Bátai Tibor 9 órája
Hetedíziglen 15 órája
különc 17 órája
Conquistadores 19 órája
nélküled 19 órája
Cortázar macskái 1 napja
Dokk-verspályázat 1 napja
Baltazar 1 napja
Gyurcsi 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 3 napja
útinapló 3 napja
Sin 3 napja
Minimal Planet 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Rapai Ágnes
Egy mozdulat hármasoltára




I

a forma drámája volt hiszen mintha
álomban vagy őrületben egy pillanat
alatt gyermekké változtatott védte-
lenséged a kézirat fölé hajoltál
képzeletem üvegbúrája mögött a tiéd
vagyok mondtam s arcodra forrasz-
tottam ajkamat igen itt most rögtön
a blúzomat a nyakamba felhúztam nézd
milyen szép a testem akkor rám néztél
hidegen milyen nevetséges vagyok gon-
doltam érzéketlenül csak azt nem tisz-
tázta pillantásod vajon veled vagy ma-
gammal kegyetlenkedem de nem is akartam
felkutatni a jóság tájait álltam mintha te-
kinteted szűk zárójelében csupasz felki-
áltójel nő és gyermek forma és ember
örök konfliktusának kellős közepén egye-
dül megbabonázva ezzel a megfejthetetlen
nézéssel ezzel a titokkal átláthatatlan
melódiák és ritmusok fülrepesztő csendjé-
ben ahol már oly mindegy fölmagasztosít
vagy a megszégyenülés szakadékába taszít
a következő pillanat gonosz vagy szomorú
patetikus vagy alpári esdeklő vagy szemre-
hányó tekintettel válaszolok neked a témák
a crescendók a decrescendók a pauzák
a szólók hogyan sodorják tovább szim-
fóniánkat melyet akaratod ellenére is meg-
alkotunk mi ketten mert az ember annak függ-
vénye ami az emberek között jön létre és
nincs számára más istenség mint amely az em-
berből születik bennem benned íme megszület-
tél bennem benned íme megszülettem

II

most kéne félbeszakítani az előadást
mondjuk felismerhetetlenné aszalódni
és eltűnni tekintetedből összeroppan-
ni védtelenséged súlya alatt mielőtt
kimondod ahogy elnézem kegyedet nem
hagy nyugodni a gondolat hogy valamire
használjam például hogy pórázra fogjam
és megfuttassam vagy megszúrjam egy
gombostűvel vagy kifigurázzam egyszerű-
en idegesít érti olyan kegyed mint a
vörös posztó provokál hah ahogy hallgat
csodálatosan fest akár egy büszke király-
nő valahogy olyan durcás olyan besavanyodott
ah ez a büszkeség és ez a savanyúság én
megőrülök mindenkinek van valakije akitől
delírium tremensbe esik s maga jutott nekem
maga az enyém lesz a blúzomat a nyakamba fel-
húztam s eszembe jutott milyen körültekintően
választottam ki ezt a fehér melltartót mert
a fekete csipke túl közönséges lesz a tűzpiros
megijeszt a halványkék hazug gondoltam s most
itt állok Yvonne burgundi hercegnő Madonna fehér-
neműjében tekinteted markában az első felvonás
kellős közepén Júlia megromlott mosolyával

III

mennyi fényképem sorakozik katonás
rendben vízszintesen meg függőlegesen
a blúzomat a nyakamba felhúzva
állok kopog kopog a fullasztó
melegben lakkcipő bőrcipő bakancs
villogó padlón mennyi tekintet
térdepel előttem mennyi szomjas csönd
zarándokol Marilyn kútjához fegyelme-
zetten sárga kék zöld bordó fekete
fehér kék hátterem langyos ágyam
a blúzomat a nyakamba felhúzva
állok a lámpák a falak a vakító
ablakkeretek mind egy irányba néznek
felém mozdulatlanságom isteni
idiotizmusára bábszerű ürességemre
melyet drámai pátosszal töltött csaknem
öngyilkos mozdulat idézett elő
hát fogalmad sem lehet mennyi
erőfeszítést emésztett fel e badarság
drámai felépítése így odalökni magam
a tömérdek idegennek mert olyan idegen
vagy nekem mint Marilinnek tízezer tekintet
áhitat utálat közöny utolérhet fogdoshat
eldobhat miközben azzal védekezem hogy
múzeumi tárgyhoz nem nyúlhat senki






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Élet és irodalom, 1996
Kötetben: Zadarnál a tenger (Budapest, 1997)
Kiadó: Orpheusz


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-08 08:51   Napló: az univerzum szélén
2025-07-08 08:02   Új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-08 07:51   Napló: az univerzum szélén
2025-07-07 23:46   Napló: Bátai Tibor
2025-07-07 23:40   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2025-07-07 23:32   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-07-07 23:31   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-07-07 22:52   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-07-07 21:58   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-07-07 21:24   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor