Rapai Ágnes : Egy mozdulat hármasoltára

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 14 órája
Farkas György 14 órája
Cservinka Dávid 16 órája
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 A fény nem publikus 2 órája
Minimal Planet 4 órája
Ötvös Németh Edit naplója 6 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 7 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 11 órája
Gyurcsi 11 órája
Jószándékú párbeszélgetés 13 órája
A vádlottak padján 14 órája
Hetedíziglen 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
nélküled 2 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Rapai Ágnes
Egy mozdulat hármasoltára




I

a forma drámája volt hiszen mintha
álomban vagy őrületben egy pillanat
alatt gyermekké változtatott védte-
lenséged a kézirat fölé hajoltál
képzeletem üvegbúrája mögött a tiéd
vagyok mondtam s arcodra forrasz-
tottam ajkamat igen itt most rögtön
a blúzomat a nyakamba felhúztam nézd
milyen szép a testem akkor rám néztél
hidegen milyen nevetséges vagyok gon-
doltam érzéketlenül csak azt nem tisz-
tázta pillantásod vajon veled vagy ma-
gammal kegyetlenkedem de nem is akartam
felkutatni a jóság tájait álltam mintha te-
kinteted szűk zárójelében csupasz felki-
áltójel nő és gyermek forma és ember
örök konfliktusának kellős közepén egye-
dül megbabonázva ezzel a megfejthetetlen
nézéssel ezzel a titokkal átláthatatlan
melódiák és ritmusok fülrepesztő csendjé-
ben ahol már oly mindegy fölmagasztosít
vagy a megszégyenülés szakadékába taszít
a következő pillanat gonosz vagy szomorú
patetikus vagy alpári esdeklő vagy szemre-
hányó tekintettel válaszolok neked a témák
a crescendók a decrescendók a pauzák
a szólók hogyan sodorják tovább szim-
fóniánkat melyet akaratod ellenére is meg-
alkotunk mi ketten mert az ember annak függ-
vénye ami az emberek között jön létre és
nincs számára más istenség mint amely az em-
berből születik bennem benned íme megszület-
tél bennem benned íme megszülettem

II

most kéne félbeszakítani az előadást
mondjuk felismerhetetlenné aszalódni
és eltűnni tekintetedből összeroppan-
ni védtelenséged súlya alatt mielőtt
kimondod ahogy elnézem kegyedet nem
hagy nyugodni a gondolat hogy valamire
használjam például hogy pórázra fogjam
és megfuttassam vagy megszúrjam egy
gombostűvel vagy kifigurázzam egyszerű-
en idegesít érti olyan kegyed mint a
vörös posztó provokál hah ahogy hallgat
csodálatosan fest akár egy büszke király-
nő valahogy olyan durcás olyan besavanyodott
ah ez a büszkeség és ez a savanyúság én
megőrülök mindenkinek van valakije akitől
delírium tremensbe esik s maga jutott nekem
maga az enyém lesz a blúzomat a nyakamba fel-
húztam s eszembe jutott milyen körültekintően
választottam ki ezt a fehér melltartót mert
a fekete csipke túl közönséges lesz a tűzpiros
megijeszt a halványkék hazug gondoltam s most
itt állok Yvonne burgundi hercegnő Madonna fehér-
neműjében tekinteted markában az első felvonás
kellős közepén Júlia megromlott mosolyával

III

mennyi fényképem sorakozik katonás
rendben vízszintesen meg függőlegesen
a blúzomat a nyakamba felhúzva
állok kopog kopog a fullasztó
melegben lakkcipő bőrcipő bakancs
villogó padlón mennyi tekintet
térdepel előttem mennyi szomjas csönd
zarándokol Marilyn kútjához fegyelme-
zetten sárga kék zöld bordó fekete
fehér kék hátterem langyos ágyam
a blúzomat a nyakamba felhúzva
állok a lámpák a falak a vakító
ablakkeretek mind egy irányba néznek
felém mozdulatlanságom isteni
idiotizmusára bábszerű ürességemre
melyet drámai pátosszal töltött csaknem
öngyilkos mozdulat idézett elő
hát fogalmad sem lehet mennyi
erőfeszítést emésztett fel e badarság
drámai felépítése így odalökni magam
a tömérdek idegennek mert olyan idegen
vagy nekem mint Marilinnek tízezer tekintet
áhitat utálat közöny utolérhet fogdoshat
eldobhat miközben azzal védekezem hogy
múzeumi tárgyhoz nem nyúlhat senki






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Élet és irodalom, 1996
Kötetben: Zadarnál a tenger (Budapest, 1997)
Kiadó: Orpheusz


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 22:38   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:12   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:07   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 20:31   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 19:56   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 18:28   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2024-03-28 18:18   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 17:20   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés