Páni dél(i 12-es)

Ami van, az egyezteti magát mind,
majd sikere teljében összedermed. Együtt
alszol a vízzel, mely párájából merít
felismerni a partjára tévedt koránkelõt.
Halk lárma, Debussytõl a torz természetig
hallatózik az álom, éled a délelõtt
elmederítõ sárfolyamát. Sápadtan, mint
egy lúgkõ. Akarsz-e sötétbe látni megint,
játszani sötéttel újra s akár örökre
magadat veszteni újfent? S lesz a felszín
áttetszõ veled, kit vizek hoznak csak tûzbe,
de szívében borzad elütni bármi delet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Jelenkor, 1999.04
Kötetben: Daidal (Pécs, 2001.)
Kiadó: Jelenkor