A karácsonyi vendég

A harminc körüli, vézna idegen
taxival jön és késve. Őt
hívjuk meg minden karácsonyi ebédre.
Ő távolba szakadt apánk, vagy:
rossz útra tért húgunk, ő aki
keresetét erre az útra kuporgatta,
aki nyakán átvetett sállal ül
a brokátruhás nők és pecsétgyűrűs
férfiak között, vaskos történeteket mond
és ujjait a spárgamártásban áztatja közben.
Türelmünk családi próbája ez a nap,
ahogy a puding próbája az evés.
Ha ünnepi mosolyunk töretlen,
befelé csorgó könnyeink túlzottan is
sósak, lélegzetvételünk túl szapora
s félünk, újra látnunk az elveszettet,
kár volt. De ki értene egy hangot
a hangok összefüggése nélkül?
Ő, aki asztalhoz vezetett minket,
asztalt bont, elmosogat, felmos.
A maradékot háromszáz hatvanöt részre
osztja, és köszönés nélkül távozik.
Ő a bűnbak, depressziónk és viszályunk
kiváltó oka. Ő az áldozati bárány, fehér
abroszunkon otthagyja vére pecsétfoltjait.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A letakart óra (Budapest, 2001.)
Kiadó: Magvetõ