Útbaigazítás



A túlsó végén, ott ahol
a kulcsmásoló van meg a
díszmadárbolt, vagy mi a
bánat, egyszóval valahol
ott nyílik jobbra a fasor,
a huszonkettes vonalán
menj, de az első, vagy talán
a második sarkon megint
jobb kéz felé kéne elind-
ulnod, aztán balra srégen,
(mennyit jártam én arra régen)
szóval észak-északkelet
az irány, de az is lehet,
- várj csak, onnan sütött szembe
egyszer, nem jut eszembe
már kivel is voltam …a nap,
mindegy, legyen inkább nyugat,
és persze azt se felejtsem,
hogy végig fölfele lejtsen
(a francba ezt a képzavart)
az út (na nézd, hogy megzavart,
még majd verset írok vagy mi,
az iránynak már úgyis annyi)
vagy követsz még: ott egy kereszt-
útnál, a sarkon elereszt,
vagy kétsarokra inkább a
gravitáció, egy lámpa
lesz ott, valami sárga pad,
már talán csak pár évre vagy,
s ahogy kijutsz a Tejútra,
kérdezz majd meg valakit újra.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.