Körön belül, körülbelül



Szűkül a kör, Habakuk. Csak látszatra nagyobb
benne a tér. Hiba volt itt araszolni a föld
hátán - éveken át - egy szélrágta helyen,
kóvályogni kerítetlen kertek alatt,
gyönyfényű köveken; várni a jobb napokat,
várni gyanútlanul. Aztán most összemegyünk,
most kifehéredik arcunkon a pír, szövegek
mélyéből keresünk magvas idézetet, ép
mondatokat, logikus tényeket. Ódivatú
lettél. Az vagyok én is. Már toll vagy, ecset
vagy; már toll vagyok, eszköz vagyok, elmaszatolt
emberek elmaszatolt lánya. Hiába beszélsz
múltról, holnapi napról. Becsukódik időnk
ablaka, s megjön anyánk, kettőnket hazavisz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holmi, 2005.jun.