Télelõ

Sárga nyarunk csigaháza,
porlepte emlék maradt,
hajdan-friss levelek váza
roppan a léptek alatt.

Illatot álmod a széna,
szürke ma minden egér,
a telefon-drót is néma,
fázik az ördögszekér.

Árva leány haja bomlik,
igazít rajta a szél,
zöldünk a semmibe foszlik,
nyergeli lovát a tél.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.