Fecske Csaba : ANYEGIN ELKALLÓDOTT LEVELE


 
2841 szerző 39124 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
FRISS FÓRUMOK

Mórotz Krisztina 17 perce
Serfőző Attila 23 perce
Bara Anna 55 perce
Gyurcsi - Zalán György 1 órája
Ötvös Németh Edit 1 órája
Albert Zsolt 2 órája
Ocsovai Ferenc 3 órája
Kosztolányi Mária 3 órája
Vadas Tibor 4 órája
Duma György 4 órája
Tímea Lantos 5 órája
Tamási József 5 órája
Geréb János 7 órája
Bátai Tibor 8 órája
Filip Tamás 21 órája
Szilasi Katalin 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Misinszki Hanna 1 napja
Pataki Lili 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Ötvös Németh Edit naplója 2 órája
útinapló 6 órája
az univerzum szélén 8 órája
Sin 9 órája
Hetedíziglen 10 órája
Bátai Tibor 1 napja
Minimal Planet 1 napja
Conquistadores 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
Metz-Művek 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 2 napja
az utolsó alma 2 napja
nélküled 3 napja
Az amazonok rejtett zugai 3 napja
Baltazar 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Fecske Csaba
ANYEGIN ELKALLÓDOTT LEVELE

sokat gondolok magára mostanában
ott rejtőzött valahol agyam rejtett zugában
és most megcsillant mint tócsa a napsütésben
ki hitte volna még tegnap nem gondoltam én sem
hogy így lesz életem spirituális része lett
ez az egész olyan váratlan annyira meglepett
hogy válaszol majd nem is reméltem
magával igy reményt fájdalmat cseréltem
észrevétlenül bőröm alá költözött ráfonódott
a csontjaimra nem tudom a közelség mire ad módot
ne féljen nem kérek semmit magától
amit érzek gondolok néha röpít néha meg gátol
azt mondja Nietzsche más a szó és más a tett
egy költő pedig hogy csak az van ami lehet
úgy gondolni magára ahogyan én gondolok
talán tapintatlanság de jó okom van rá
minden kis gesztusát dekódolom merész
fölismerések mocsaráig jutott az ész
elképzelem és ez olyan jó hogy megfogom a kezét
„ha Istent ismer gondolatban se vét” hát jó
visszafogom magam csak az legyen de az nagyon
ami van elhasználódik elvásik az ember míg eljut
a tündöklő pillanat peremére – a vágyig
melynek sötétlő mélyén ott a másik

leszáll az októbervégi est vigasztalanul esik
a világ elveszítette vidámabb színeit
a zöld sárga lett majd barnaként szelelt el
szél-kócolta dáliákat tett a vázába reggel
a lecsupált kertben még tartja magát néhány zaklatott
őszirózsa és dália megérhetnek még egy-két napot
beleremeg amikor kinéz a párás ablakon
hova menekülhetne nem mutatja semmi nyom
sorstársának érzi a megnyomorított kertet
ahol a szél nedves szirmokat és leveleket emelget
s messze a folyóparton túl sovány fák mögött
hatalmas fehér báláit görgeti a köd
ősz van nagyon de még nincs veszve
minden jöhet szép és jó életembe

2

lehet hogy egyszer majd meglátogatom
addig is ezt a reményt pátyolgatom
rejtegetem fényesítgetem a bőrömön összegyűlt
napfényt viszem el magának
melegét élretem legszebb nyarának
sose kérdeztem még volt-e valaha boldog
körültáncolták-e szívét örömök kis koboldok
voltak-e vannak-e álmai a boldogság tudom mindig
egy fűszál éjjelében tűnik tova
ami emberi csak annyira örök mint vízbe dobott
kő nyomán hangtalanul gyűrűző vízkörök
egy perc sem telik belé és elsimulnak
ránctalan víztükör rejti a mélyt a múltat
a kezdet nem ezt igérte sokat veszítettünk
de azért még így is megérte sok szép lett
általunk megélve mindazért amit kaptunk és kapunk még
itt vagyunk cserébe éjszaka lesz ha vége a napnak
véget ér az éj és itt a reggel a semmi gödreit
próbáljuk betömni életünkkel mindig minden
átadja helyét valami másnak szeretünk
így vetünk tőrt a halálnak nem tudom eloltani
a tüzet mely lefojtva izzik bennem szakadatlan
Istenem hol vagyok magamra maradtam
vigyázzon eltörök ha durván eltaszít
csorba edénye leszek az eljövendő időnek
mosolyt cseréljünk inkább mint könnyet
adjon lehetőséget hogy szépen visszavonuljak
én nem tudok összekötni jelent és múltat
néha úgy gondolom hogy megszökött innét
és falura költözött ahol csönd van és nyugalom
szívét szelíden körbefolyja az idő
tűnődve gondol az elmúlt és jövendő napokra
kicsiny szigetének uralkodója foglya
ki tudja mit visz és mit hoz a holnap
semmi sem múlik el egészen lesz ami volt
és lesznek akik valaha voltak







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Lyukasóra, 2002/11.


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-04 22:58   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-04 22:53   új fórumbejegyzés: Serfőző Attila
2025-07-04 22:21   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2025-07-04 22:18   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-04 21:48   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2025-07-04 21:18   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-04 21:13   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-04 20:53   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-04 20:51   új fórumbejegyzés: Albert Zsolt
2025-07-04 20:41   Napló: Ötvös Németh Edit naplója