Hajnalban szembenéztem

Hajnalban szembenéztem
a mindig mosolygóval.
Különleges ajándék a láthatatlannak ez a láthatósága,
mert amikor ébredés után
karjaiba vesz,
egész nap szokott hordozni.

Az arcom egy kerek tükör,
és a hajam körül ezüstösen
csillognak hűséges pisztrángjaim.
Kellenek ezek a gyönge halak
ahogy néznek ártatlanul és mégis tartalmas
az uszonyaikon villódzó
földöntúli fény.

Mostmár este lesz,
és a fejünk fölött elömlő tejes fehérség
válaszol még a szívekben tekergő sóhajokra,
de a kabátujjakban
már készülődnek az éjszaka
igazságtalanságai.

Megalázó
szembesülni a vággyal,
hogy az éjszaka fény nélkül teljen el,
és a szenvedély, hogy bogaraktól hemzsegő
gödrökbe nézzek.

Sötétség előtti virágzás
ez a bánatos búcsú,
ahogy a drótozott fürtök között végül
elcsöndesül a szél.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.