Tájaim idegen versben
Bratka László emlékének
Most, hogy elmentél
szarvakat növesztett angyal lehetnél
ki idegen tájak fölött lebeg
szárnyait kiterjesztve kajánul mosolyog...
...mert úgysem mész el örökre
vagyis el sem mentél
de nem jössz vissza,
az út keskeny ösvényén ácsorogsz
itt és ott között.
Félig teli a helyed,
félig üres.
Befejezetlen űr.
Akár a vers.
Idegen tájon araszol minden sor.
A környéket meg majd
belakják a pótlékok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Parnasszus, 2006, õsz
