Nõi portrék

1.
A barázdákról a hüvelykujjad körmén
azt hittem ráncok. Hogy felgyűrte az élet,
azért hullámos. A munkát nem mossa le a víz,
az ujjbegy karcos marad, amikor mise előtt
kitisztítod a körmök alól a földet.
Öntözés előtt két kézzel túrok bele a földbe,
hogy érezzem hited a körmeim alatt.

2.
Csak azért, mert szeretem a szavaidat.
Az énekhangunk és a nevetésünk talán
hasonlíthatna. De nekem elég az a hangsúly,
amit átvettem cserébe egy másikért,
amit odaadtam örökbe. Hogy érezzem,
ahogy kislányként hintázol a hangszálaimon.
A testvérek cserélik el a közös játékokat így.

3.
Ha örökölni azt jelenti, hogy ajándékba kapunk
egy tulajdonságot: akkor a gyermeked vagyok.
Hordozom hallgatásod. Ahol nem lehet ölelni,
talán elég hallgatni. Érezni, ahogy átárad a beszéd
és visszapattan, anélkül, hogy megmártózna
a szavaimban. A felszínen lehet csevegni.
Csacsogni, ahogy a nők szoktak egymás között.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.