Téli csend

Esteledik csendesen,
Fény suhan a réteken.
Magányosan, hó alatt
Álmos magvak alszanak.

Hószínűek most a fák,
Csendes hószín jégvilág,
Rózsaszínen nyugvó nap,
Szelíd alkonysugarak.

Csupa csend, éjek éje,
Holdsugár apró fénye,
Kicsi udvar, csöppnyi ház,
Mindmegannyi boldogság.

Alszik minden csendesen,
Hűs-magányos éjjelen
Egy busongó hófelhő
Pihe-puha álmot sző.

Száz csillogó hómadár
Kerengve jár, szállva száll.
Leszáll egy-egy s megpihen
Álmodozó réteken.

Ezüstszínű holdvilág,
Tündérzene, zúzmarák,
Foszladozó fellegek,
Fénylő álomtengerek.

Csendes téli estelen,
Rejtve rejtő rejteken,
Lágyan zúgó fák alatt
Meglestem a titkodat.

Titkok titka, álmodás,
Édesen bús látomás.
Száncsengő és szeretet
Melengették lelkedet.

Lágyan zúgó fák alatt
Titkok titka rám ragadt.
A csendes éj zokogott,
Szeretetről álmodott.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kiadó: Tóth Könyvkiadó