Emlékek ingei

Emlékek ingei, ruhái,
még meddig látlak titeket,
meddig fáj - ha moslak, vasallak -
a nem múló emlékezet?

Ezt a hajszál-csíkos kék inget
még tõlem kapta az apám
ezerkilencszázhatvanhétben,
születésnapjára talán.

Milyen boldogan nézegette!
Én meg szégyelltem magamat:
fillérekért, leárazáskor
veszem az ajándékokat.

És most a fiam hordja. Az apám
sosem látta az unokát.
Meghalt. Ingek, ruhák, emlékek,
miért élhettek léhán tovább?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Párbeszéd (Miskolc, 2002)
Kiadó: Felsõmagyarország