Készülõdõk

Ismertem embereket
Borostás arcú szikár férfiakat és beesett szemű nőket
Akik nem vizsgálgatták ráncaikat már a tükörben
Seszínű nyűtt kötött sapkákban jártak
Sohasem láttam rajtuk kalapot
A kanárit nekem adták vagy a haltalan algás akváriumot
Elajándékozták a kutyát
Másik szomszédnak meg a pálmát tetvesen
Törölgették a nem létező port a szobában tárgyaikon
Takarók lepedők ráncait simogatták
Újra hajtogatták az ingeiket
Nem érezték a dolgok illatát és az izét
Étvágytalanul piszkálták csak az ételt
Figyelték kihűlve hogy dermed rajta a zsír
Meg sem mozdítva benne a villát
Konyhában a hokedlin ülve hallgatták naphosszat
Csöppre csöpp cseppen a csap
Szemhéjukon régi homályos szakadt filmek peregtek
Vagy a párás ablak előtt álltak
Nézték de nem látták hogy a fáról hintázva hull a levél
Földre hol ér
Csak ritkán kapcsolták fel a lámpát
A vizespohár domborodó palástja felnagyította mint a lupé
Kivett fogsoraik furcsa torz vicsorát
Az ingaóra elegáns pedáns kimért és kegyetlen
Bár várják kezük mégis megremeg
Ha ütni kezd ha megszólal a gong






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.