olykor

Nagybátyámat szilvaszedés közben érte a hír:
Meghalt Brezsnyev. Percekig állt a létrán.
Most mi lesz velünk, megszédült.
Amikor a temetését látta a tv-ben, azt mondja,
megütközött azon, hogy a koporsóját csak ketten vitték.
Esküdött rá, mikor mesélte, hogy még koppant is, amikor
a két szovjet katona a kötelekkel sírba eresztette a koporsót.
Harminc éve azon töri a fejét, hogy abban a "kúrrrvanagyszovjetúnióban",
hogy nem volt még négy ember, hogy ne kelljen
annak a két szerencsétlennek cipekedni.
Egymást követték akkoriban. Hullottak, mint ősszel a legyek,
ahogy akkoriban mondták.

És a moziban olykor állva, boldogan, kipirosodva
                                                                      valami láztól
énekelték a gvantanamélát.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.