Nyomkeresõ


Ütöm a játszótér homokját,
a focipálya begyepesedett
földjét, adja ki a nyomokat.
Meg akarom találni a srácot,
aki nem mert beállni helyemre
a csapatba, pedig volt helye.
Újra döntéshelyzetbe hozni,
odapasszolni a labdát a vonalra,
csak be kelljen gurítania
magát egy góllal a nagyok közé.

A kicsik közé, visszagyömöszölném
az ötévesekhez, az óvodai
ágyba, kis takaró alá, a Juci
melletti ágyra. Csigaszáj mászik
az arcán, boldog falevélként
meg se mer rezzenni. Szemét
behunyva tartja, így telik el
a délután, végtelen óvodai év,
paplan takarja.

(Bottal a nyomokat, adják ki a kezet,
ami pénzt dobott fel fölöttem,
a szűz, az elhanyagolt, az ápolt,
festett körmű kezet, mikor
kézfejére csapva kérdezi nevetve,
fej, vagy írás, suttoghassam remegve,
csak legyen írás, írás, írás, írás.)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.