Az alakoskodó költõ hava: február

Fársáng királya, bolondos, nagymájú, csatatér-agyú:
most eljött, lásd, a te tükör-országlásod, és a világ fenekét mutatja,
te meg csókolod azt fene kedvvel, harsogva
azok ellen, kik a szebbik arcukat kínálják szent szókat habzó szádnak.
Fársáng királya, Kikapósvárból, ha szabadulsz,
minden műved Mátrikulát ér, bennük babonázott nők nevei,
kik érted varrtak vércseppeket neglizséjük fodra gyanánt.
De átüt rajtad az idő, álarcod csak pecsétlenyomat
képlékeny lágy-viasz fejeden.
Mindig bohóc voltál. Így krumpliorrod nyomta a maszkot,
s hiába panaszkodsz, sírsz, ma lelepleződsz: létfarsangnak bolondja,
sallangok megszállottja. Nem ez a nap a fordított,
hanem te születtél, in statu nascendi, önmagadból is kifordulva.
Ma helyre tesznek azonban, helyre, kemény király lehetsz sárga palotádban.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.