Feltámadás után

Nem ízléses dolog,
játék a tagokkal, válogatás
a testrészek között. Ez a te
karod, az az én lábam.
Tolakodás, vita. Az én fülem
kisebb volt. Az én hajam
fekete. Na ja, de meg-
őszültél. Hát így kell
ennek folyni? Az ég
felnyitva, mint a beteg
a műtőasztalon, trombitaszó,
angyalok és ördögök vetnek
kockát egy-egy vitás lélekre. A
mérlegek fele nem működik.
Sorállás. Tűző nap. Szekerekre
feldobált gazdátlan csontok.
Egy nő angyaltollat tart
a kezében, az árokparton találta.

Elég. Múljon el ez
a keserű pohár. Kilöttyenő
fekete az asztalon.
Beszédfoszlányok, mint egy zajos
kávéházban: Azért kíváncsi
lettem volna,
milyen a megsemmisülés.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A szelídekre várva (Békéscsaba, 1998)
Kiadó: Tevan