Királyok parkja
cinkék törékeny ívű röptét
bámulom a dülöngő fenyők
hegyéről kiindított repülési
pályákat amíg átfúródnak a
légtéren és egymásra hajló
szalagokként a parkot koro-
názzák lábamnál a patak hul-
lámai ősi pletykát fecsegnek
a teremtésről mikor az első
fuvallat fodrozta a tengere-
ket és parányi sejtté rende-
ződtek molekulák lehajtom
a fejemet és nézem csíkbo-
gár fürkészi át a vízben biro-
dalmát sárkányarcú gyíkok
játszanak a túlpart kövein
és történelemnél régibb ti-
tokról árulkodik pantomimjuk
megcsillan szemükben az
ősvilági szépség csodálom
fürge mozgásukat az évmil-
liók izmaikból sugárzó maga-
biztosságát amíg múltról jö-
vőről tűnődőm és a kör-
nyező bokrok levelei fényes
rovarszárnyakként zizegnek
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Liget, 2000/3.
