_emlék a folyóról
(vízátfolyások)
a folyó te vagy meg én vagyok
már kásásodnak széleink
partról tompa zaj verődik a hídnak
kis kanyart tesz amíg ideér
(délután van lopják a sódert, idehallatszik)
a távolság régóta nem becsülhető meg
a gigászi műtárgy is ködben éven át
hasadékain majd fehéren átbukunk
az akadók nem fognak vissza hiába állnak őrt
nézd! hova zúdulunk, szennyes és habos
vasbetonágy
innentől
feszül szét az ikrásodó víz még nem az alsó szakasz
csak merőben más vidék
medrünket kanyarogva szélesítjük
hordalékainkat -mindent mit eddig össze -
itt meg ott lerakjuk
tőlünk elmaradozó legyezőszerű szigetecskék
s lám alig lejtünk többet a kelleténél az máris
vízmosás még ne töltsön fel a szó ez már nem a víz
inkább víz felett a félelem szaga
mindig korán van még a torkolatHoz
vagy visz, ahogy lesz legyen úgy
álomtörmelékekkel együtt az óceán úgyis magába szív
de míg úton vagy nézz hát itt körül:
amível a szem ellát azt adja az ártér
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
