Egy Imre Flóra-sorra

“honnan ez a halálos szomorúság”

Mikor lefelé jövünk a hegyről,
januári szürkületben.         
Az elszótlanodás, valami növekvő,
halálos szomorúság, és hirtelen         
meghallom, ahogy zörög a         
hátizsákban az összegyűrt
alufólia, amibe a szendvicseket         
csomagoltam, a fényképezőgép kezd
minden lépésnél kellemetlenül az         
oldalamhoz csapódni, érzem a sár         
súlyát bakancsomon. Öntudatlanul         
is a kocsma felé kanyarodunk,         
gyorsan, szótlanul iszunk, és         
próbálunk nem gondolni arra a         
pillanatra – éppen ettől gondolunk
mindig csak erre –, mikor magunk         
mögött hagytuk az erdőt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Mozgó Világ, 2001/4