Holttá nyilvánítva

Hideg. Végtelenül hideg. Abszolút nulla fokra hűlnek
csontjaim. Kiégett a Nap, lámpát gyújtok: embert
keresek. Fehér ingben ténfergek Demiurgosz városában,
mindenhol csak házak, és kövek.
Ha láttok az utcán, ne gondoljátok, hogy meghaltam, nem ti
öltetek meg. Sohasem éltem itt igazán.
Korszakok jönnek, korszakok mennek. Semmi sincs, amiért
kár lenne. A sír megásva, a kalitka nyitva áll.
A szellem örökké szabad.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Mozgó Világ, 2006/11