Gondolatok
Rájöttem, már tudom rég,
hogy látni lehet a láthatatlant,
a valót a valóságtalanban,
a rondában a szépet,
az emberben a véget.
Látom az élet fintorát,
hogy rejti el önmagát,
a szépet és a gyönyörűt,
mely így félhomályba kerül.
De előlem már nem menekül,
mert megláttam a fátyla mögül,
felfedeztem, mi felfedhetlen,
megláttam mit elfeledhetetlen.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
