Úgy látom, hogy a főszerkesztő – és az általa kiképzettlenül a mélyvízbe hajított új szerkesztők némelyike - teljes szereptévesztésben van, hogy a főszerkesztő az emberek közötti kommunikáció alapjaival sincs tisztában – vagy, ha igen, akkor szándékosan sérti azokat, ez a rosszabb -, hogy az összes, a Dokk tisztességes üzemeltetésével kapcsolatos gond felvetését személyes támadásnak veszi. Elszakítja maradék kötődésemet a Dokktól.
Biztos vagyok benne, hogy a szabályok és a normális viselkedés ilyen súlyos megsértését nem hagynám szó nélkül, ahogy eddig se tettem. Abban is biztos vagyok, hogy a nálam nagyságrendekkel nagyobb tekintélyek kitiltása után relatívan én lennék a leghangosabb, óhatatlanul erre a sorsra jutnék előbb-utóbb.
Az összeesküvéselméletek megelőzésére:
- Szőke Imrével telefonon egyszer beszéltünk – nem a Dokkról -, nem a barátom. - Filip Tamással már évek óta nem állunk szóba egymással, én ezen változtatni se kívánok. - A Mórocz Krisztinával műveltek egyszerűen elborzasztanak. Krisztina se a barátom. Sose beszéltünk. Egyébként kedves Kopriva Nikolett, amit kegyed moderált Krisztinától, az nem személyeskedés volt, személyekhez szólt, személyekről kérdezett, személyeknek üzent, ugyanabban a stílusban, ahogy verset vagy prózát ír, ahogy fest, ahogy él, de nem személyeskedett!
Visszatérve, a lényeg, hogy kérem a kitiltásomat!
Nálam az utolsó – a legembertelenebb és legaljasabb záradék se kell, idézem: „Később hajlandó vagyok visszaengedni őket, ha hajlandóak a tiszta, szabad párbeszédre, és nem csak a saját hülyeségüket szeretnék tovább hajtani.”
Mellesleg kérdezem, azt majd miből lehet megállapítani?
De én inkább azt várnám meg, hogy olyan ember vegye át a hivatalt, akit nem részegít meg a hatalom, aki nem tekinti magát tévedhetetlennek, aki a tisztelet nem csak elvárja, de ki is érdemli, ugyanakkor másnak megadja.
Ezt most kiteszem az üzenőfalamra, a Gyurcsis naplóba, a Játék backstage naplóba – ott egyúttal a szabad beírást le is zárom -, a haikukutyin naplóba. valamint a DOKK_FAQ-ba.
Egyre többször hallom mostanában, hogy "Nix ugribugri!"
Gyerekkoromban hallottzam először, vagyis elég régi viccből van.
Ennek az idézetnek van egy másik fele is, ugyanígy rossz fonetikával: - langzam spacíren -, vagyis nem ugrál, lassan mászik. Szabad fordításban annyit tesz, hogy nem bolha, hanem tetű.
Aztán ebből kellett a német patikusnak rájönnie, hogy mit is adjon a szerencsétlen teherautó-vezetőnek.
Lyukas vagyok – ha én nem is –, de lyukas a magyarságom. Cigányvér is lüktet bennem pár százalék apa-ágon, ráadásul románcigány - ezt a bátyám mondta egyszer, igaz, akkoriban ezt még nem szankcionálta rendszer.
Régen egy másik kormányzó tett vonatra sok-sok embert. Por takarta el a Napot, por, amit egy vihar felvert. De szellőből lesz a vihar, szele apró köhintésnek, ha ráköhögsz valakire, a többiek mind ránéznek.
Tekintetek tüzével süt cébetűt a barna bőrre. Könnyű út. Másikba még a költségvetés is bedőlne. A gyerekek nem szegények! Cigánygyerek? Nem a gondom!
Kár, hogy apád faszán akkor nem, vagy lyukas volt a kondom!
Idézet, a Gyurcsi-napló egyik közel hároméves bejegyzésének utolsó bekezdése:
"Maradjunk akkor egy olyan példánál, mint amikor a Niagarát nézik a partról. Hányhatnak a nézők cigánykereket, tapsikolhatnak, tiporhatják a sapkájukat is akár – a víz csak dübörög. Nem hallatszik ott se ováció, se káromkodás."
Ennek most nincs semmiféle aoropója, de elgondolkodtam rajta.
