Tesch Gábor Ferenc kitiltotta a Dokkról Karaffa Gyulát.
Szerintem tévedésben van. A Dokkot tiltotta ki Karaffából.
Gyulát úgy harminc éve ismerem, hogy tizenhányéve a barátom, nem tudom, az ilyenen nincs dátumbélyegző.
Hogy milyen költő? Ehhez nem értek, de gyanítom, hogy jó lehet, hiszen írástudók méltatják munkáit. Az nyilvánvaló, hogy évtizedek óta alapít lapokat, szerkeszti azokat, kötetei jelennek meg, egyesületeket alapított és vezetett, olyat is, amelyik irodalmi nyári táborokat rendez, irodalmi díj alapítása is köthető hozzá, ha valaki kíváncsi, üsse be a nevét a Gúgliba.
Könyvmentő munkát végez évek óta, vagy hatezer kötetnek talált új gazdát.
Több mint 30 könyv megjelenésében működött közre szerkesztőként. Ő gondozta a szövegeket, irányította a kiadási folyamatokat, és segített más íróknak, költőknek formába önteni a köteteiket.
Megszorult költőket támogat anyagilag.
Szegregációtól szenvedő gyerekeknek tart előadásokat, tanfolyamokat.
Nála nagyobb szívű és őszintébb embert keveset ismerek. Igaz, indulatosabbat se sokat.
Nem tudom, miket írhatott a TGF által minősíthetetlennek mondott írásban, de egyben biztos vagyok, ha valaki lefejti Gyula soraiból a lényeget, ott igazságot találhat, az meg olyan, hogy érdemes gondolkodni rajta, akkor is, ha fáj.
Néha benézek a Dokkra, egy pillantás az IMPI-re, volt-e változás, DOKK_FAQ, van-e valami új, megyek tovább. Időnként hiányzik a Dokk, de már nem vagyok függő, napok telnek el, eszembe se jut. Ma reggel viszont megdöbbentett, amit láttam.
Aztán amikor ezt az írást be akartam illeszteni, elém került utolsó bejegyzésem. Elolvastam, hát egy szón se változtatnék!
Mekkora mélysége az a morálnak, amikor egy tulajdonosi döntés által pozícióba helyezett, vezetésre alkalmatlan ember megaláz felnőtt, sok esetben nála értékesebb embereket? Visszajöhetsz, ha rendesen viselkedsz? Szégyen!
Engem lehet moderálni, kitiltani, ezt se mindenkinek írtam, de remélem, az, akinek szánom, elolvassa, kénytelen lesz, másként nem tudja törölni.
Én meg továbbra is csak az IMPI-t futom át, amíg ott változás nem lesz, addig már ilyen bejegyzést se írnék, minek? Kinek?
Úgy látom, hogy a főszerkesztő – és az általa kiképzettlenül a mélyvízbe hajított új szerkesztők némelyike - teljes szereptévesztésben van, hogy a főszerkesztő az emberek közötti kommunikáció alapjaival sincs tisztában – vagy, ha igen, akkor szándékosan sérti azokat, ez a rosszabb -, hogy az összes, a Dokk tisztességes üzemeltetésével kapcsolatos gond felvetését személyes támadásnak veszi. Elszakítja maradék kötődésemet a Dokktól.
Biztos vagyok benne, hogy a szabályok és a normális viselkedés ilyen súlyos megsértését nem hagynám szó nélkül, ahogy eddig se tettem. Abban is biztos vagyok, hogy a nálam nagyságrendekkel nagyobb tekintélyek kitiltása után relatívan én lennék a leghangosabb, óhatatlanul erre a sorsra jutnék előbb-utóbb.
Az összeesküvéselméletek megelőzésére:
- Szőke Imrével telefonon egyszer beszéltünk – nem a Dokkról -, nem a barátom. - Filip Tamással már évek óta nem állunk szóba egymással, én ezen változtatni se kívánok. - A Mórocz Krisztinával műveltek egyszerűen elborzasztanak. Krisztina se a barátom. Sose beszéltünk. Egyébként kedves Kopriva Nikolett, amit kegyed moderált Krisztinától, az nem személyeskedés volt, személyekhez szólt, személyekről kérdezett, személyeknek üzent, ugyanabban a stílusban, ahogy verset vagy prózát ír, ahogy fest, ahogy él, de nem személyeskedett!
Visszatérve, a lényeg, hogy kérem a kitiltásomat!
Nálam az utolsó – a legembertelenebb és legaljasabb záradék se kell, idézem: „Később hajlandó vagyok visszaengedni őket, ha hajlandóak a tiszta, szabad párbeszédre, és nem csak a saját hülyeségüket szeretnék tovább hajtani.”
Mellesleg kérdezem, azt majd miből lehet megállapítani?
De én inkább azt várnám meg, hogy olyan ember vegye át a hivatalt, akit nem részegít meg a hatalom, aki nem tekinti magát tévedhetetlennek, aki a tisztelet nem csak elvárja, de ki is érdemli, ugyanakkor másnak megadja.
Ezt most kiteszem az üzenőfalamra, a Gyurcsis naplóba, a Játék backstage naplóba – ott egyúttal a szabad beírást le is zárom -, a haikukutyin naplóba. valamint a DOKK_FAQ-ba.
Egyre többször hallom mostanában, hogy "Nix ugribugri!"
Gyerekkoromban hallottzam először, vagyis elég régi viccből van.
Ennek az idézetnek van egy másik fele is, ugyanígy rossz fonetikával: - langzam spacíren -, vagyis nem ugrál, lassan mászik. Szabad fordításban annyit tesz, hogy nem bolha, hanem tetű.
Aztán ebből kellett a német patikusnak rájönnie, hogy mit is adjon a szerencsétlen teherautó-vezetőnek.
Lyukas vagyok – ha én nem is –, de lyukas a magyarságom. Cigányvér is lüktet bennem pár százalék apa-ágon, ráadásul románcigány - ezt a bátyám mondta egyszer, igaz, akkoriban ezt még nem szankcionálta rendszer.
Régen egy másik kormányzó tett vonatra sok-sok embert. Por takarta el a Napot, por, amit egy vihar felvert. De szellőből lesz a vihar, szele apró köhintésnek, ha ráköhögsz valakire, a többiek mind ránéznek.
Tekintetek tüzével süt cébetűt a barna bőrre. Könnyű út. Másikba még a költségvetés is bedőlne. A gyerekek nem szegények! Cigánygyerek? Nem a gondom!
Kár, hogy apád faszán akkor nem, vagy lyukas volt a kondom!
Idézet, a Gyurcsi-napló egyik közel hároméves bejegyzésének utolsó bekezdése:
"Maradjunk akkor egy olyan példánál, mint amikor a Niagarát nézik a partról. Hányhatnak a nézők cigánykereket, tapsikolhatnak, tiporhatják a sapkájukat is akár – a víz csak dübörög. Nem hallatszik ott se ováció, se káromkodás."
Ennek most nincs semmiféle aoropója, de elgondolkodtam rajta.
